A páratartalom a keltetőgépben

A tojás a héjon keresztül érintkezik a külvilággal, azon keresztül légcsere és vízgőz (pára) csere is zajlik. A légáramlás intenzitása és a levegő páratartalma határozza meg a tojás vízveszteségét. Száraz áramló levegőn a tojás kiszárad. Erre a körülményre a tojás tárolásakor és a keltetés folyamán is ügyelni kell! Tyúktojás keltetése közben a levegő relatív páratartalmának 55-65%  közt kell lenni. Keléskor magasabb kb 80% körül kell lennie. Vízi-szárnyasok keltetése esetén forgatás után a kacsa-liba tojásokat vékonyan, az utolsó héten lemosásszerűen permetezzük le. Természetesen az a legjobb, ha páramérővel mérjük a páratartalmat és azzal állítjuk be a kívánt párát.

A keltetőben uralkodó páratartalom óriási befolyással bír az embrió és a külvilág kapcsolatára. A z embrió fejlődése során, a termelődő szén-dioxid és víz a keltető légterébe kerül. Ezen felül, a gép levegőjének nyirkossága meghatározza a sóáramlást és a kalciumbeépülést a zigóta szervezetében.

Amennyiben a páratartalom túl magas, a tojás pórusai beszűkülnek. Ennek az lesz a következménye, hogy a kipárolgása, a gázcsere sokkal nehezebben megy végbe; a légkamra levegővel történő feltöltődése nehezebben történik, akadályozva a csibét a tüdőlégzésre való áttérésre; a héjon megtapadó nedvesség előnyösebb környezetet biztosít a baktériumok szaporodásra. Egyetlen pozitívuma lehet, hogy serkenti a kalciumlerakódást a csontokba.

Ha alacsony a nedvességtartalom, ez ugyanúgy, többségében negatív következményekkel jár. A pórusok kitágulnak, ennek köszönhetően a tojásból több víz párolog ki, rövidebb időn belül. “Száraz” csibéket eredményez, ahogyan a magas hőmérséklet is. Noha növeli a légkamra feltöltődését, gátolja a kalciumlerakódást a héjból a csibe csontozatába.

A  páratartalom hatást gyakorol az embrió fejlődésére. A keltető nyirkossága a benn uralkodó hőmérséklettől függ. Ennek köszönhetően csak egy relatív páratartalom-értéket tudunk körberajzolni. Normál esetben, a keltetés végére, egy tojás tömegének 10-12%-át elveszíti a kipárolgó víz és a távozó szén-dioxid nyomán.

Az optimális páratartalom meghatározására a pórusok változását vesszük alapul. Az első tizennyolc napban, egy átlagos tojás részére, 50-60%-os nedvességet indokolt teremteni.

A tojások méretének is jelentős ebben a szerepe. Egy nagyobb tojáson (a tömegéhez viszonyítva) kevesebb pórus található, mint egy kisebben. Kisebb tojásokat keltetésekor magasabb szinten kell tartani a pártartalmat.

Az utolsó három napban nő a tojásokból távozó nedvesség. Ez keléskor nagyon fontos, ugyanis amikor a kelő csibe kiüti a tojást, a benne lévő pára nagyobb helyen távozik. Ennek következtében, a keltetőben 70-75%-os páratartalmú levegőt kell garantálni.

Nagyobb páratartalom esetén, a tojás tartalma ráragadhat a kikelő madárra, ezen felül a szikzacskó sem tűnik el teljesen a csirke hasában.

A Cleo keltetőgépekben az előkeltetéskor (az első tizennyolc nap) csak a belső, bújtatáskor pedig csak a külső árkot kell vízzel megtölteni. A vizet kb. minden ötödik forgatáskor szükséges pótolni. A víz pótlásakor ki kell venni azokat a tojásokat, amelyeket víz érne.